Egyszer egy ezermester ember elment Szerencsre, mert erre lelte meg szerelmét, egy fekete szemes menyecskét.

Szerencs legszebb terén megjelent Eszter, ezermester Elek kedvese. Erre felpezsgett Elek vére, mert megszemlélte eme fekete szemes menyecskét. De erre megjelent Endre, melynek szeme ferde. Eme legénynek tetszett Eszter, ezért Elek ekével megverte Endrét.

Eszter erre Endréhez lépdelt nézve sebes fejét, s kérlelte Eleket:

• Te embertelen ezermester, eke nem kell, sem verés, szeretetemhez ez kevés.

• De kedvesem, lesd meg ezen ember szemét, fel nem érhet fekete szemedhez, mert nem szép! Én szemem bezzeg nem ferde, szép kék! – felelte Elek.

Eszter nem értette Elek eszmemenetelét, mert ezért még nem érhette verés szegény Endre fejét. Eszter, Elekre mérgesen nézve lekezelte Endre sebes fejét. Endre ezzel egy lépéssel elébb kerekedett Eszter fekete szemében, mert Endre lett menyecskénk legkedvencebb legénye.

Ezermester Elek ezen jeleneten elkeseredett, de erre megjelent Emese, Endre felesége, melynek kecses lépése teljesen elterelte Elek fejét, mert ennél szebbet nem lelhet semerre sem. Ezért felkerekedett ekéjével, és elnyerte kék szemével Emese szerelmét, mert Endre felesége nem leshette férje ferde szemét, és vert fejét.

Ezen események elteltével Elek elvette Emese kezét, Endre elszeretett nejét. Eme fergeteges eseményt Debrecenben rendezték, mert ezen helyen Emese egyszerre lehetett Endre exfelesége, és ezermester-feleség. Endre eme lépéssel egyszerre elvehette Eszter kezét, melyet Elekékkel tehettek meg Debrecenben.

Ezen négy ember lelkében ezennel béke lett, mert szerelem négyzetnek vége lett.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.