Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit Péternek hívtak. Körübelül 5 éves lehetett, amikor meghalt az édesapja. Az anyja kénytelen volt munkába állni, mert olyan szegények voltak, hogy hozzájuk képest a templom egere volt a leggazdagabb.

Vera, Péter anyukája, minden este Hajnalka kisasszony történetét mesélte el:

Nagyon, nagyon rég, a világ közepén volt egy gyönyörű-szép kastély. Ott lakott Hajnalka királykisasszony, aki olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de őrá nem. Egyszer jött egy gonosz hétfejű sárkány és elrabolta a hercegnőt. Amint eltávozott a sárkány Hajnalkával, a kastély egy koromsötét ronda vár lett. A sárkány pedig elvitte Hajnalka kisasszonyt a világ végére, az ottani várába. A királylány azóta is várja a megmentőjét.

Péter amikor felnőtt, elhatározta, hogy megkeresi és megmenti Hajnalka kisasszonyt.

-         Ne menj, fiam! Ez csak mese, Hajnalka nem létezik. – csitította Vera a fiát.

-         Nem baj anyám. Én akkor is elmegyek! – szólt Péterke.

Végül engedett az anyja, és sütött neki hamuba sült pogácsát és tett hozzá finom bort is. Péter nekiindult a nagy útnak. Már elég messze járt a házuktól és betért egy fogadóba, hogy estére megszálljon. Ivott ott a borából, evett a pogácsájából, és szállást kért. Másnap reggel Peti látta, hogy van itt egy istálló, ahol lovat lehet venni, és odament. Körülnézett a lovak között és kiválasztotta magának a legszimpatikusabbat. Az eladó meglátta és így szolt:

-         Ingyen nincs ló. 10 tallér az ára!

Igen ám, de Petinek egyetlen krajcárja sem volt, mert odaadta a fogadósnak a szállásért. Így hát úgy döntött, hogy elmegy a közeli tóhoz, és kitalál valamit. Amint kiért, ott látott egy partra vetődött aranyhalat, aki így szólt Péterhez:

-         Ha visszadobol, teljesítek három kívánságodat!

Péter azonnal visszadobta és az első kívánsága az volt, hogy az a ló, amelyiket kiválasztotta semmi fizetség nélkül az övé legyen, és abban a pillanatban ott termett a ló, aki megszólalt:

-         Üdvözöllek kedves gazdám! Én egy táltos paripa vagyok, ha sárkányfüvet adsz enni és tüzes vizet inni.

-         Hol találok ilyeneket? – kérdezte Peti – Megvan a második kívánságom! Felelj a kérdésemre aranyhal.

-         Sárkányréten sárkányfüvet, tűzerdőben tüzes vizet. – felelt a hal.

Péter hamar megtalálta a tűzerdőt és a lovának adott inni.

Elindultak a Sárkányrétre. Útközben Peti meglátott egy kovácsműhelyt. Gondolta kér tőle kardot és lovagi felszerelést.

-         Előbb fuss versenyt a gepárdommal. Ha legyőzöd, kaphatsz egy kisebb kardot. – mondta a kovács.

-         Állok elébe! – felelte Peti.

Elindultak. Péter nem volt valami jó futó, látszott is, mert nagyon lemaradt. Ekkor rájött, hogy a haltól van még egy kívánsága, és ezt kérte:

-         Kérlek hal, ha most futok legyek gepárd, ki gyorsan fut.

Átváltozott gepárddá és utolérte a kovács állatát, de nem bírta leelőzni. Nagy nehezen az utolsó pillanatban sikerült legyőzni a másik gepárdot. A kovács odaadott egy picike kardot és elküldte Petit.

Nem sokkal később odaértek a sárkányrétre. Péter megetette lovát, akiből így táltos lett. Petikének viszont még a szeme is kopogott az éhségtől, mert már egy szem pogácsája és egy csepp bora se maradt. Egyszer csak arra jött egy háromfejű sárkány. Amint meglátta Petit, rátámadt a fiúra. Hányta a tüzet, karmolt, harapott. Hajolt volna az egyik feje, hogy megegye Pétert, de ő levágta. A másik két feje is odakapott a sárkánynak, de a táltos széjjel rúgta mind a kettőt. A sárkány meghalt, és a gyomrában ehető étel volt, amit azonnal megevett Péter.

Tovább indultak, útközben találkoztak egy csapdába esett rókával. Peti kiszabadította, és a róka így szólt hozzá:

-         Köszönöm, hogy kimentettél. Jó tett helyébe jót várj! Ha szükséged lesz rám ezt mond: „Én kis rókám gyere már, segítségre vár a vár!” – és elment.

Péter odaért a világvégi hétfejű sárkány várába, aki szerencsére nem volt otthon. Péterke belépett, és 100 szobát talált. Végig nyitott mindegyiken, de a 99. zárva volt. A 100.-ban pedig a sárkány hálószobája volt. Kiment a várból, és megkereste a 99. szoba ablakát, ahova bemászott. Ott találta meg Hajnalka kisasszonyt, aki nagyon ronda volt.

-         Te nem is vagy olyan szép, mint a mesében. – hüledezett Péter.

-         De igen, csak a szépségem eltűnt. Most menj el, mert a hétfejű sárkány megöl, ha meglát. – mondta Hajnalka.

Amint elhangzott ez a szó, a sárkány megérkezett, de Péter nem hátrált meg, sőt inkább a sárkány elé ment. Elkezdtek küzdeni. Peti megpróbálta levágni a fejeit, de visszanőttek. A sárkány tüzet hányt, karmolt, harapott. Péter így szolt:

-         Én kis rókám gyere már, segítségre vár a vár!

Azon nyomban ott termett a róka és elkezdte rugdosni, harapni a sárkányt, de az megette. Peti gondolt egyet, és a közeli folyó felé csalogatta a sárkányt, aki belefulladt a vízbe.

Péter beszaladt Hajnalkához, aki gyönyörű-szép lett. A táltos paripa elrepítette őket a világ közepén lévő várba. Amint odaértek, a kastélyból csodálatos virágzó palota lett. Péter és Hajnalka boldogan ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.