Egyszer volt egy szekrény, amely szép tiszta volt, és a belsejében minden rendben sorakozott a polcain. Ez a szekrény nagyon fenn volt magával a tisztasága miatt.
Történt egyszer, amikor a szekrény tulajdonosának éppen születésnapja volt, egy új szekrényt kapott a szüleitől. Mivel máshol nem volt hely, ezért a szülők felvitték a padlásra a régebbi szekrényt, és az újat a helyére rakták. A padláson már régen ott porosodott egy másik szekrény, amely elég piszkos és ronda volt. Amúgy az előbb említett szekrényt Petikének hívták, az utóbbit pedig Andrásnak. Petike eleinte lenézte Andrást a koszossága miatt. Egyszer viszont mikor már Péter is eléggé koszos volt, így szólt neki Andris:

- Miért nézel le engem? Hiszen ugyanolyanok vagyunk!

- Nem látod a különbséget, te tisztátalan. Én mennyire szebb vagyok? – válaszolt a másik szekrény.

- Hogy te szebb!? – nevetett a másik – Nézd már meg magadat. Ugyanolyan piszkos és poros vagy mint én.

- De te már eleitől fogva itt voltál és porosodtál, én meg még nem rég érkeztem. – így reagált erre Péter.

- Hajdanán én is lent díszelegtem, de csöppet sem húztam fel az orrom, mert tudtam, hogy egyszer ide fogok jutni. Te viszont azt hitted, hogy mindig is ott fogsz díszelegni. – válaszolt András.

- Hogy te, ott lent!? Ez nevetséges! – kacagott Petike.

Hirtelen valami neszre felfigyeltek. Valamelyik ember jött fel a padlásra és így szólt a feleségéhez:

- Drágám, lehozok egy szekrényt, hogy legyen mibe pakolnunk a született gyermekünk cuccait.

Le is vitte András szekrényt, szépen megtisztította, kipucolta és alig fél óra alatt úgy ragyogott, mintha új lenne.

Péter szekrény meg csak bosszankodhatott, és mérgelődhetett, hogy majd széjjel pukkan, de most már egyértelmű volt András szépsége.

Egy évvel később Petikét ki is dobták, mert már semmi hasznát nem lehetett venni, úgy megrongálódott.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.