Egy hatalmas szigeten vagyunk, az északi féltekén egy óriási hegy található. A teteje szép, lombos fás, gyönyörű növényzete van. Belsejében pedig egy áruház szépségipari részlege működik, ahol a kedves vendégek akár jakuzzikba is ülhetnek.

A hegytől keletre az áruház péksége van, ahol folyamatosan sütik a különböző péksüteményeket, ezért mindig friss árúhoz juthatunk. Ha innen elindulunk dél felé, akkor a játék-részlegen át a könyvtárba juthatunk.

A szigeten működik egy villamos is, ami szinte teljesen körbemegy a helységen. Így az óriási áruház egyik pontjából könnyűszerrel egy másikba juthatunk. A villamossín körülbelül 30 centiméterrel lentebb van a talajszinttől. Egy kocsi felépítése a következő: körben egy keskeny szegélye van kerítéssel, ahol éppen, hogy csak elfér egy ember. A kocsi elején pedig egy kis erkély van pár székkel, így néhányan ott is utazhatnak. A kocsi mind a két oldalán kézzel nyitható ajtó van, és így lehet bejutni a belső üléstérbe.

A sziget dél-délkeleti csücskén pedig egy lakóház található, ami a mi házunk. A történet is innen kezdődik, azon belül is az én szobámban.

Éppen feküdtem az ágyamban, amikor anyukám felkeltett azzal, hogy készítsük elő Djinn meglepetés buliját. Ő is épp egy hatalmas tortát készített. Itt volt az ünnepelt jövendőbelije és a testvére is…

Hogy miért is ünnepeltük Djinnt? Bekukkantottam az öcsém szobájába, s máris megtaláltam a választ: ott volt természetesen az öcsikém és a bátyám is, valamint egy ősember. Ez az, ami miatt Djinnt lehet ünnepelni, hiszen ő találta meg az első élő ősembert a Földön!

A bátyám próbált valamit kezdeni vele, de nem sokra ment, már a kommunikációnál elakadt…

Én gyorsan összekaptam magam, s elindultunk az öcsémmel és anyukámmal az áruházba, hogy vegyünk némi hozzávalót az óriás tortához. Felszálltunk egy villamos belső terébe, de én inkább az erkélyre mentem, ám odajött egy kisebb csoport óvodás, így a szegélyen keresztül át kellett mennem. Ott pedig egy banda fiú volt, s közülük az egyik kiszemelt magának. Ki is mentünk a szegélyre, és beszélgettünk egy kicsit, de amilyen jóképű volt, olyan züllött természetű, ezért igyekeztem minél hamarabb faképnél hagyni.

Anyámékkal leszálltunk a villamosról a játékoknál, s elmentünk egészen a könyvtár széléig, ott nézegettünk pár könyvet, és amikor innen éppen indulni készültünk észrevettük, hogy az egyik játékos polcon egy másik ősember van ébredőben. Gyorsan eldugtuk, hogy senki ne vegye észre, s gondoltuk majd visszajövünk érte később, amikor már kikelt.

Mentünk volna a pékség felé, de útközben megláttam egy régi ismerősömet a barátaival, és ő is észrevett engem. Egy darabig csendben néztük egymást – közben pedig öcsémék továbbhaladtak -, majd ő némi erőt vett magán, odajött hozzám és ezt mondta:

- Nem tudom miért sírtam el mindi magam…

Ugyanis korábban bármikor találkoztam vele, szinte mindig az lett a beszélgetés vége, hogy elsírta magát. Hogy miért, arra sosem jöttem rá…

Ezek után igyekeztem volna öcsémék után, de a péknél ismét találkoztam a villamoson lévő sráccal. Arra akart rávenni nagy züllöttségében, hogy lopjunk némi kenyeret. Én természetesen elhátráltam tőle, s igyekeztem az áruház szépségszalon része felé.

Itt összetalálkoztam apukámmal és egy haverommal, akik szintén anyámékat keresték. Átvágtunk a jakuzzik között, ahol sokan bíztattak volna a fürdőzésre, de mi csak mentünk töretlenül előre.

Hirtelen megjelent az öcsém, felém loholva, anyukám is kocogott utána. Sietni kellett az ébredező ősemberhez, nehogy valaki észrevegye és elvigye…

De közben a villamos is elromlott a hegy belsejében, s mivel apukám volt a sín-pályának az egyik építője, ezért oda is kellett rohanni… Anyukám és az öcsém biciklivel igyekezték megtenni a távot, én pedig futottam utánuk és felkapaszkodtam a hegytetőre, ahol éppen vadászat folyt, ezért igyekeztem minél gyorsabban eltűnni innen…

Mivel apámék a villamossal bíbelődtek, ezért én elszaladtam az ébredező ősemberhez. Szerencsére épp időben értem oda, még nem vette észre senki. Gyorsan haza is vittem, s akkora már mindenki otthon volt, kivéve persze Djinnt, aki viszont bármikor megérkezhetett, így minél hamarabb el kellett készülni a meglepetéssel.

A torta hamar elkészült, gyorsan el is dugtuk a spájzba, bár elég nagy volt, így éppen, hogy csak befért. Gyönyörűen feldíszítettük a házat, s így vártuk az ünnepeltet.

Hamarosan kopogtattak az ajtón, ez nem volt más, mint Djinn. A bátyám nyitotta az ajtót, közben a többiek elbújtak, majd amikor bejöttek az előtérből mindenki egyszerre kiáltotta:

- MEGLEPETÉS!!!

Djinnek tátva maradt a szája, főleg amikor meglátta az óriási tortát.

Miközben eszegettünk a hatalmas süteményből és egy jót buliztunk, elmondtuk Djinnek, hogy találtunk egy másik ősembert is, ami valószínűleg a másik párja lehet.

A szigeten nem is találtunk többé ősembert, de ezzel a kettővel is már elég sokat megtudhattunk a régmúlt időkről, s ez nem lett volna, ha barátunk, Djinn nem találja meg az első élő példányt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.